Kedves Hallgatók, rendhagyó misére invitállak benneteket!

Esterházy Péter szövegei mindig is nagyon fontosak voltak számomra, még ha nem is szerettem mindig azt, amit írt. Gimisként kezdtem el olvasni tőle először az Estit, és nagyon felbosszantott, meg voltam róla győződve, hogy egy blöff, ilyen szöveg nincs, mintha csak mindent a papírra hányt volna, ami eszébe jutott. Könyves emlékezetem van, emlékszem ahogy az első másnapomon Nick Hornbyt olvastam, egy szakításkor Spirótól az Ikszeket, még apai nagyanyám haldoklásakor az előbb említett Estit. Tehetetlennek éreztem magam, így hát olvastam, de alig értettem a szöveget, ami előttem volt. Tudtam, hogy fontos szöveg, Esterházy nagy ember, nagy titkok tudója, de nem állt össze bennem. És pont ezért lehetett rá úgy tekinteni, mint egy olyan imádságra, szent szövegre, amit nem megérteni, hanem olvasni kell. Segít ha erre koncentrálunk és nem a bajra, így éreztem.

Amikor anyukám betegsége komolyra fordult, hónapokkal ezelőtt úgy döntöttem, hogy most is Esterházyval imádkozom, és elkezdtem felolvasni A szív segédigéit. Egy anya elvesztése áll a központban, sok számomra fontos ember mesélte, hogy mennyit segített neki ez a szöveg, amikor hasonló helyzetbe került mint én.

Mire a szöveg végére értem, anyukám már halott volt, és újrahallgatva a felolvasott szöveget az még többet jelentett számomra.

A szószéken Mr. Jackpot, az billentyűknél John Cage.